2011 óta folyamatosan emelkedett hazánkban a kivándorló munkavállalók aránya. A 2011-ben megnyíló német és osztrák piac kínálta lehetőségek sokakat késztettek kivándorlásra hosszabb vagy rövidebb időre. Ez a folyamat jelen volt már azonban a 2004-es Európai Uniós csatlakozásunk óta különböző mértékben. A kivándorló munkavállalók életkora 29-30 év volt átlagban, ez a jelenlegi kivándorolni készülő populációt is remekül jellemzi. Az emigráció folyamata azonban nem csak hazánkban jellemző, az európai szabad piac megnyitása óta számos Magyarországgal szomszédos országnál is egyértelműen megfigyelhető. Mivel a kivándorlás a 2011 utáni évekre kezdett jelentősen nőni hazánkban, a statisztikák szerinti középtávú kivándorlók (1-5 év) 2016 után érezhetően valóban kezdtek visszatérni, így 2017-ben le is lassult, azóta pedig csökken az emigráció a magyar munkavállalók között. Mióta hazánk csatlakozott az Európai Unióhoz, 2019-ben volt először pozitív a mérleg a kivándorlókat illetően, azaz tavaly többen tértek haza, mint ahányan elmentek. Emiatt is fontos a külhonból hazatérő magyarok munkaerőpiaci felszívása, hiszen tapasztalatuk sok szempontból értékes lehet.
A magyar munkavállalók nyugatra vándorlása többnyire anyagi szempontoknak köszönhető, például a család támogatása, hitelek kifizetése, félretett tőke növelése, nyelvtanulás és a fehér galléros szakemberek esetében nagyon gyakran az új technológiák elsajátítása, tapasztalat szerzése. Számos oka van azonban a KSH és egyéb hazai statisztikai intézetek szerint a hazatérésüknek is. Legtöbbször a honvágy hozza haza hosszú távra a munkavállalókat, de magas százalékban azért is jönnek haza, mert a nyugati országokban úgy érzik elegük van a “taposómalomból”. Számos esetben a kint dolgozó munkavállaló nem tudott hosszú távú és közeli emberi kapcsolatokat kialakítani a kollégákkal, szomszédokkal, esetleg itthon maradt a párkapcsolata is, így újgy érzi csak dolgozik majd hazamegy, másnap pedig elölről kezdi. Sokan számolnak be arról, hogy még ha kevesebbet is keresnek itthon, sokkal többet számít nekik, hogy a barátaikkal és a családjukkal lehetnek. A kint töltött évek alatt a dolgozók félreteszik azt a pénzt, amelyet itthon hazatértüket követően hitel visszatörlesztésre vagy ingatlan vásárlásra fordíthatják, így elérték céljukat, amiért kimentek.
A hazatérő szakemberek külföldön szerzett tapasztalatukat szeretnék hazánkban is hasznosítani, így a kereslet egyre inkább találkozhat a kínálattal. Ők többnyire fehérgalléros munkavállalók, akik jellemzően IT, mérnöki, gazdasági vagy pénzügyi területen dolgoztak kint is, így hasonló munkakört keresnek majd itthon. Mivel az utóbbi 5 évben számos nemzetközi vállalat választotta Magyarországot regionális vagy fejlesztői központjául, így gyakran épp emiatt, vagy legalábbis abban a reményben térnek haza, hogy bérben és vállalati kultúrában megközelítőleg azonos munkát találhatnak. Ezek a munkavállalók mindazzal a tudással felszerelkezve érkeznek haza, amely egy hazánkban központját megnyitó cégnek talán a legideálisabb. Ismerik a legújabb fejlesztői módszertanokat, sztenderdeket, a legfrisebb technológiai megoldásokat. Hozzá vannak szokva a multikulturális vagy nyugati cég kultúrákhoz, nyelvtudásuk rengeteget fejlődött. Annak köszönhetően, hogy tartalékokat gyűjtöttek, nem feltétlenül anyagi megfontolásból választanak a pozíciók között, habár keresik a kint megszokott bérszínvonalhoz lehetőleg közel eső lehetőségeket. Kutatások alapján megállapítható, hogy ezek között a munkavállalók között alacsonyabb az anyagi megfontolásból munkát váltók aránya, így lojálisabb munkaerőnek mondhatjuk ezt a populációt. Ennek az is lehet az oka, hogy hálásabbak azért, hogy megközelítőleg azt a bért kapják, amelyet külföldön is, mégis a családjukkal és szeretteikkel lehetnek.
A hazai cégek számára is fontos, hogy tájékozott, világot látott, ha úgy tetszik diverz munkavállalói alappal rendelkezzenek, hiszen számos kutatás mutatja, hogy ez a hosszú távú prosperáció záloga.
