Mindig érdekes kérdés, amikor a hazai munkavállalók motivációjáról vagy igényeiről esik szó. Először érdemes megvizsgálni az itthoni feltételeket a munkáltatók szempontjából. Hazánk nagyjából egy évtizede élen jár a fejlesztők és mérnökök képzésében, így a külföldi gyártó cégek előszeretettel nyitnak itt központokat, számos munkahelyet teremtve ezzel. Erre a tendenciára természetesen a munkaerőpiac is válaszol, sokat alakíthat ez ugyanis a tanulmányi szakok felhozatalán és a diákok preferált szakválasztásán is.
Azonban nem csupán a gyártó cégek számára szimpatikus a hazai munkaerőpiac által kínált felhozatal, hanem a szolgáltató központokat (SSC, BSC) létrehozó vagy működtető vállalatok számára is. Utóbbiak már a 90-es évek vége óta nagy számban nyitják meg kapuikat, felszívva ezzel a több nyelven beszélő vagy pénzügyi, gazdasági folyamatokban jártas munkavállalókat. Magyarország jelenleg az első öt legnépszerűbb európai ország között van a szolgáltató központok tekintetében, így sokan választják karrierként az itt nyíló széleskörű lehetőségeket. Az új gyártói vagy a többnyelvű pozíciókat kínáló szolgáltató központok sok esetben jó alternatívát nyújtanak az országot elhagyni kívánó fiatalok számára, akik így multinacionális környezetben, legtöbbször akár az európai átlagot megközelítő bérekkel helyezkedhetnek el.
Egyre nagyobb számban figyelhetjük meg a külföldi munkavállalók megjelenését is itthon, amely egyre inkább arra mutat, hogy a hazai lehetőségek sokszor valóban versenyképesek tudnak lenni a külhoni munkáltatók által kínált lehetőségek alternatívájaként.
A magyar munkaerőpiac európai viszonylatban is híres a remekül idegen nyelveket beszélő vagy legfrissebb technológiákkal, tisztában lévő munkaerőről. Ezek a munkavállalók magasan kvalifikáltak, többnyire egyetemet, főiskolát, de legalábbis szakmai képzést végeztek, rendelkeznek kellő szakmai tapasztalattal is, mivel általában a felsőoktatásban töltött évek alatt szakmájukban már dolgozni kezdenek, gyakornokként vagy akár teljes munkaidőben is.
Fontos számukra a szakmai tapasztalat megszerzése, készek tanulni és fejlődni is. A nyugat európai munkaerővel ellentétben kevesebbet konfrontálódnak a munkáltatóval, többnyire nyugodt, lojális munkaerők, akik keményen dolgoznak. Ezzel szemben viszont kritikusak a menedzsmenttel szemben, akkor érzik magukat leginkább komfortosan, hogyha megvalósul a számukra igen lényeges valódi vezetői példamutatás. Véleményüket proaktívan kevésbé, viszont dolgozói felmérésekben előszeretettel artikulálják, valós igényeket és ötleteket megfogalmazva, ennek megfelelően hálásak is, ha valamely ötlet megvalósul vagy problémájuk meghallgatásra talál. A legtöbb magyar munkavállaló saját bevallása szerint szívesebben dolgozik egy számára ismeretlen területen, ahol tanulnia kell de felelősséget kap és hozzáadott értéket teremt, mint olyan pozícióban, amelyben csak az eddig megtanultakat hasznosítják és kevés felelősségük van.
A fiatalabb (23-35 éves) generáció az átlaghoz képest gyors előrelépést, karriert szeretne, ahol maximum 2-3 évente magasabb vagy legalábbis fejlődést nyújtó pozícióban dolgozhatnak. Ez természetesen lehet ugyanazon cégnél, nem feltétlenül váltanak munkát, ha a jelenlegi munkáltatónál van lehetőségük előrelépésre. Rendkívül lelkesek, igazi “enterpreneur” hozzáállással rendelkeznek, előszeretettel fejlesztik a rájuk bízott folyamatokat, hogy azok hatékonyabban működjenek. Célorientáltak és fontos számukra, hogy megelégedéssel nyugtázhassák a munkanapjukat.
A hazai szakemberek többsége hozzá van szokva a rendszeres beszámolókhoz és értekezletekhez, azonban elmondásuk szerint ha napi két értekezletnél több van a cégnél, akkor nem érzik úgy, hogy hatékonyan töltik a munkaidejüket.
Amennyiben a magyar munkavállaló munkát váltani készül, fontos számára a kompenzációs csomag, de emellett a lokáció, a cégkultúra és irodai körülmények, a home office és a karrierlehetőség is óriási szerepet játszhat.
A legtöbb munkavállaló állásból vált állásba, így passzív keresőknek nevezhetők, nagyjából 70%-uk nyitott a lehetőségekre és meghallgatja a megkereséseket, 25% nyitva tartja a szemét a piacon, 5%-uk pedig aktív kereső. Átlagosan minden hatodik jelenleg állásban lévő munkavállaló nyitott a váltásra. Ezen a helyzeten most rendkívül sokat változtatott a jelenlegi pandémiás helyzet, azt eredményezte, hogy a kvalifikált szakemberekből jóval nagyobb lett a kínálat egy pozícióra. Ebből kifolyólag, idén nagyobb eséllyel tudják megszerezni a cégek azokat a munkavállalókat, akik már nem pályakezdők. Nehezebb lett azonban a most állásban lévő kollégákat elcsábítani, mert úgy érzik a biztosat nem adnák fel egy próbaidős lehetőségért, tartva attól, hogy a világjárvány esetleges céget érintő gazdasági következményei az elbocsájtásukat eredményezheti.
Amennyiben a klasszikus “normális” gazdasági helyzetben gondolkodunk általában februártól júniusig és szeptembertől novemberig tart a legfrekventáltabb munkahely váltási periódus, így ekkor érdemes nagyobb bővüléseket tervezni a cégeknek.
Egyre nagyobb arányban látjuk, hogy a baba mellől visszatérő szülők és a 45-55 éves munkavállalók is szívesen váltanak, esetükben a lojalitás a legmeghatározóbb tényező. Nem váltanak gyakran, de ha igen, akkor pontos elképzeléseik vannak arról, hogy milyen kondíciókkal és feltételekkel teszik ezt.
Általánosságban elmondható, hogy a munkavállalók válogatnak a lehetőségekből, mert cégek sokaságánál van lehetőségük elhelyezkedni. Emiatt is érdemes a külföldre távozott munkaerőt visszacsábítani, hiszen ha számukra méltányos ajánlatot tesz egy cég, ahol a fejlődés is adott, akkor szívesen hazatérnek.